rubicon

Civis Romanus

A római társadalom jogi kategóriái
18 perc olvasás

A rómaiak számára az emberi nem legmagasabb polcán a római polgár, a civis Romanus állt. A római polgár rendelkezett a legteljesebb szabadsággal, s a római törvények kezdetben csak a római polgárokat védték. Bár idővel más szabad emberek is bizonyos elismerést nyertek a rómaiak szemében, a civis Romanus kitüntetett helyzete továbbra is megmaradt. Római polgárnak lenni annyit jelentett, mint jogképességgel rendelkezni. A polgár a római köz- és magánjog legfontosabb alanyaként olyan jogokkal rendelkezett és olyan kötelezettségek terhelték, melyekből más közösségek tagjai részben vagy teljesen ki voltak zárva.

Cicero a római köztársaság végnapjaiban barátjának, Atticusnak írt levelében azt vetette kortársa, Cato szemére, hogy úgy politizál, „szavazgat” a senatusban, mintha Platón ideális államában élne, és nem „Romulus csőcselékével” volna dolga. Az elkeseredett Cicero megjegyzése nemcsak arra az erkölcsi romlásra utal, amelyet a Kr. e. 2. század második felétől oly sokan hangoztattak, hanem arra is, hogy a Város már korántsem tekinthető – mint korábban századokon át – a közügyekért felelősséget érző római polgárok közösségének, hanem egy olyan „olvasztótégellyé” vált, melyben a legkülönfélébb származású, életmódú, célú és jogállású emberek élnek.

Az egyre csökkenő arányú római polgárság mellett beköltözött, szabad születésű, római polgárjoggal nem rendelkező idegenektől felszabadított rabszolgákig ezrek és ezrek húztak hasznot a városi lét előnyeiből, s adtak társadalmi hátteret a legradikálisabb törekvéseknek. Hasonlóan sokszínű kép jellemezte az egyre növekvő birodalom Rómának a legkülönfélébb módokon alárendelt területeit. Bármennyire is áttekinthetetlennek látszott azonban a Róma uralma alatt egyesített népek sokasága, ebben a „világvárosállamban” minden

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.