A köztudatban - a néphagyomány és a szépirodalom jóvoltából - ma is a romantika korában kialakult kép él a 18-19. századi magyarországi bűnözésről. Eszerint a betyár nem bűnöző, hanem idilli életet élő népi hős, aki minden tettével a társadalmi igazságosságot szolgálja: "Isten teremtette a betyárokat, azok által veri a gazdagokat." - mondja az egyik ismert népdal.
A történeti valóság azonban egészen más. A betyár a társadalom számkivetettje, aki tudatosan vagy kényszerűségből vállalja a bűnöző életmódot, annak minden következményével együtt.
A bűnözés társadalmi bázisaAz eddigi néprajzi, történeti kutatások alapján a magyar betyárnak két alaptípusát különíthetjük el: az egyik az alföldi lovas betyár, a puszta bűnözője, akinek léte, életformája a 18-19. században kiteljesedő nagyállattartáshoz és állatkereskedelemhez kötődik. A másik a hegyvidéki (dunántúli) betyár, aki gyalogosan, esetleg kocsival közlekedik, élettere az erdő, megélhetési forrása a lopás, rablás, útonállás. Az előbbinek Sobri Jóska a legismertebb képviselője.
A dunántúli betyárvilág történetének három jellegzetes szakaszát különíthetjük el: az első bűnözési hullám a napóleoni háborúk
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
