rubicon

Bűn és büntetés

5 perc olvasás

Ha a mai olvasó okiratok alapján tanulmányozza a középkor tör­ténetét – írja Huizinga –, sohasem érti meg a középkori kedély féktelen lobbanékonyságát. 

Bár a hivatalos iratok a legmegbízhatóbb források, a pusztán belőlük alkotott képből kimarad egy fontos mozzanat: az a hatalmas szenvedély, amely a fejedelmeket és a népet egyaránt áthatotta… 

A késő középkor igazságszolgáltatási kegyetlensége nem valami beteges eltévelyedés, inkább az állatias, buta öröm tűnik fel benne: a nép az egészet vásári mulatságnak tartotta.

A büntetés históriája egyidős az ember történetével. Az emberi társadalomnak minden korban választ kellett adnia az őt ért külső támadásokra vagy a belső rendjét megszegők, a kohézióját bomlasztók magatartására. Soha nem engedhette meg magának egyetlen közösség sem, hogy büntetlenül hagyja a bűnt, illetve amit annak tart: az isteni és földi törvények megsértését. Az ilyen engedékenység az erőszakos vagy konszenzusos társadalmi szerkezetek felbomlásához vezetett volna.

Különböző büntetési formák ábrázolása: vízbe fojtás, máglyahalál, akasztás,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval 3 cikket olvashat a Rubicon Online-on.