Budavár

1541, 1686, 1849 és 1945. Né­hány dá­tum a ma­gyar tör­té­ne­lem­ből, ame­lyek min­den­ki­nek is­me­rő­sek. Még ak­kor is, ha az utób­bi ket­tő­höz szép szám­mal tar­toz­nak nem a té­mánk­hoz kap­cso­ló­dó ese­mé­nyek, a négy dá­tum kö­zös pont­ja: Bu­da. Csak így, Pest nél­kül. 

Bár a két vá­ros 1873-ban egye­sült, az az ön­ál­ló ka­rak­ter, amely év­szá­za­dos fej­lő­dé­sük so­rán kiala­kult, a mai na­pig meg­ma­radt az azóta el­telt 140 év moz­gal­mas ese­mé­nyei el­le­né­re. Bu­dán lak­ni vi­lág­né­zet – ál­lí­tot­ta Má­rai Sán­dor. Az ő ide­jé­ben már jó­val na­gyobb ki­ter­je­dé­sű volt a vá­ros­rész, mint a vár­fa­la­kon be­lü­li te­rü­let, amely nem­ré­gi­ben nem­ze­ti em­lék­hely stá­tuszt ka­pott. Az vi­szont biz­tos, hogy ki­ter­je­dés­re és la­kos­ság­ra néz­ve azok a te­rü­le­tek, ame­lyek­re Bu­da­ként gon­do­lunk, jó­val ki­sebb nö­ve­ke­dé­sen men­tek ke­resz­tül, mint a fo­lyó má­sik ol­da­lán Pest. 

Ráadá­sul amíg a „ré­gi Pes­tet”, vagyis a kö­zép­ko­ri vá­ros­ka ma­rad­vá­nyai­ra a tö­rök kiűzé­se után, a 17. szá­zad utol­só év­ti­ze­dei­től kezd­ve ráépü­lő vá­rost jó­for­mán tel­je­sen el­tö­röl­ték a 19–20. szá­zad for­du­ló­já­nak épít­ke­zé­sei, ad­dig a má­sik ol­dal vár­fa­la­kon be­lü­li te­rü­le­te ezt töb­bé-ke­vés­bé megúsz­ta. A vár­ne­gyed így han­gu­la­tá­ban, ut­ca­szer­ke­ze­té­ben és rész­ben épü­let­ál­lo­má­nyá­ban is meg­ma­rad­ha­tott an­nak a tör­té­nel­mi han­gu­lat­tal átita­tott vá­ros­rész­nek, ame­lyet más he­lye­ken óvá­ros­nak hív­nak.