A tradicionális magyar közjog szerint a mindenkori uralkodónak a Magyar Királyság területén van az állandó székhelye, ám ezt a passzust a Habsburg-házból kikerült fejedelmeink alatt nem lehetett betartani. A történelmileg kialakult helyzetet elfogadva a hazai főnemesség elvárása a jelképes és legalább időnkénti magyarországi rezideálásra szűkült, s ennek az eszmének a fő szószólójává a 18. század közepén egy szép hivatali karriert befutó és grófi címet szerző jogász, Grassalkovich I. Antal (1694–1771) vált. Mária Terézia (1741–1780) nyitottnak mutatkozott megfelelni magyarjai igényének, és az 1748-ban kamaraelnöknek kinevezett I. Antalt bízta meg a budai palota méltó királyi székhellyé történő kiépítésével. Az építkezést közadakozásból kezdték el, felhívással fordulva a megyékhez és a városokhoz, hogy támogassák „az édes hazánk és Nemzetünk dicsőségére és boldogságára Budán építendő Királyi Residentiát”.
Az ünnepélyes alapkőletételre Mária Terézia születésnapján, 1749. május 13-án került sor. Grassalkovich súlyát mutatja az ügyben, hogy a királynő mellett az ő nevét is rávésték az alapkőre: „CONCILIO ANTONII GRASSALKOVICS – AERARII AULICI REGIS – HUNGARICI PRAEFECTI”. Mai
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
