Az alábbi, panorámajellegű tanulmány azt a folyamatot követi nyomon, amikor a boszorkányságról szóló elbeszélések a 15–18. századi magyarországi bíróságok előtt kiteljesedtek, majd pedig a mindennapok élettereibe visszahúzódtak. A boszorkányságról való beszédnek (rontáselbeszélésnek, boszorkányságvádnak) ebben az időszakban valódi tétje volt. Mivel a boszorkányságot a gyilkossággal rokonították, ami párhuzamosan megidézte az Isten, a természet és a társadalom elleni hűtlenség bűnét is, a bíróság által elmarasztaltak a legsúlyosabb büntetésre számíthattak: testüket tűz emésztette el, s lelkük örök kárhozatra jutott.
A jog által meghatározott térben (a bíróságon) a jog szabályai érvényesülnek. A boszorkányperek tanúvallomásaiban zömmel a társadalmilag meghatározott boszorkányságkép rajzolódik ki, míg a vádelbeszélésekben a jogi kategóriák mentén körbehatárolt boszorkányságfogalom jelenik meg. A két fogalomcsoport érintkezik is egymással: a tanúk reflektálnak a bíróság kérdéseire, igazodnak az elvárásokhoz, de a bíróság is akceptálja a tanúk elbeszéléseit, véleményét. A tanúk, amikor egy konkrét boszorkányszemélyről beszélnek, az elbeszéléseikben egyaránt alkalmazkodnak a saját és a bíróság által meghatározott absztrakt
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.