rubicon

Brusznyai Árpád a vizsgálótisztek előtt

Egy vallatás anatómiája
34 perc olvasás

Brusznyai Árpád élete és halála sajátosan jelenik meg a forradalom megtorlása jegyében szerkesztett koncepciós perben, egyszerre tükrözve az életutat, a forradalom alatt tanúsított hősi civil magatartást és az életáldozat drámáját. A nyomozó hatóság leplezetlen törekvése az eltökélt osztályellenség, a tudatos ellenforradalmár képének megformálása volt. Brusznyai Árpád esetében a végzetes döntés olyan ember ellen irányult, akinek köszönhetően fék került az indulatokra. 

A szentesi gimnáziumban érettségizett 1942-ben. Az egyetemen az Eötvös Kollégium görög-latin-történelem szakos diákja volt. Diplomáját summa cum laude szerezte. 1947–1950 között a világhírű ókortudós, Moravcsik Gyula professzor  mellett dolgozott. 1950-ben pap bátyja internálása után bocsátották el a Klasszika-filológiai Intézetből. Ezért kénytelen volt vidéken kántorkodni – miközben a váci egyházi gimnáziumban latint és görögöt tanított. 

Az előzmények

Brusznyai Árpád 1952 júniusában került Veszprémbe, ahol fiatal tanárként nemcsak a Lovassy László Gimnázium tanulói körében vívott ki megbecsülést kiváló tudásának és pedagógiai érzékének köszönhetően. Kollégái is elismerték átlagon felüli teljesítményét, amely nemcsak a tanórák megtartásában jelentkezett: hamarosan szervezője és sajátos színfoltja lett a város zenei életének is. 

Aligha csodálható, hogy érzékenyen figyelte az 1953 utáni enyhülést, hiszen legfőbb vágya és reménye volt visszakerülni a klasszika-filológia tanszékre, ahonnan származása miatt eltávolították. 1956 őszén – amikor már országszerte érezhető volt, hogy „van valami a levegőben” – Veszprémben is megmozdult a közélet. A Tudományos Ismeretterjesztő Társaság ankétján felszólalt, s

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.