rubicon

Brassai Sámuel

Az utolsó erdélyi polihisztor
14 perc olvasás

„Látod tisztelt publikum, ezt a szép hószínű szakállat és hószín hajfürtöket?” A nemzet nagy mesemondója, Jókai Mór mutat rá e szavakkal egy olyan arcra, mintha a bibliai idők pátriárkáit látnánk. De máris jön a csattanó: „No hát tudd meg, hogy ennek minden szála külön tudományban őszült meg! Brassai mindent tud, a mit csak tudni lehet: ő nagy philolog, philosoph, ma­thematicus, botanicus, criticus, historicus, grammaticus, statisticus, lingvista, belletrista, polemista és jurista; és azonfölül még muzsikus is.”

Lehetséges valóban, hogy valaki ennyi tudományágban nemhogy műkedvelő, de valódi szellemi alkotásra képes szakember legyen? Ma már aligha, de a 19. században még akadt egy-kettő ebből a különös fajtából. Közéjük tartozott Brassai Sámuel, akit kortársai igazi „egyetemes” tudósnak tartottak – a régi magyar nyelvben így hívták a polihisztort. Tudása ugyanis fel­ölelte az ismeretek „egyetemét”, vagyis a különváló szakterületek olyan nagy számát, hogy az a csodálkozó közönségben a teljesség élményét keltette.

Születési idejéről eltérő adatokat őriznek a kézikönyvek, és kicsit ő maga is ludas abban, hogy van ekörül némi homály. Tudjuk, a legkiválóbb tudóst is megkísérti nagy néha a hiúság ördöge… Nos, kedvelt tanítványától, a jeles historikus Kőváry Lászlótól tudjuk, hogy 1897. június 3-án a már halálát közeledni érző Brassai

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.