Bonaparte Napoleon

Milyen ember volt Napóleon? Talán nem kell Napóleon-rajongónak lenni ahhoz, hogy azt válaszoljuk: rendkívüli tehetség hatalmas munkabírással, széles körű olvasottsággal, sokoldalú műveltséggel. Emlékezőtehetségéről számtalan anekdota kering. Fiatal tiszt korában egyszer szobafogságra ítélték, s ő unalmában az asztalon talált ódon jogtörténeti kötetben lapozgatott. Jó pár év múlva, amikor első konzulként bemutatták neki a polgári törvénykönyv tervezetét, a jogtudomány szakembereit is elképesztette római jogi ismereteivel. Sohasem "lazított", állandóan figyelt, új és új ismereteket raktározott el magában, készen arra, hogy szükség esetén valamennyit felhasználja. "Ne tétlenkedj, ha egy idegen városba vetődsz - intette egyszer rokonát -, sétálj körbe a falakon, ismerkedj meg az erődítményekkel! Hátha egyszer el kell foglalnod azt a várost!"

Ura volt testének, szellemének és indulatainak; akkor aludt el és ébredt fel, amikor akart, s híres dühkitörései idején is csak szerepet játszott, pontosan annyit engedve szabadon indulataiból, amennyit az adott pillanatban jónak látott. Rendkívül kreatív személyiség volt. Az új helyzeteket gyorsan felismerte, s mindig készen állt előzetes tervei szükség szerinti módosítására. Hozzá kell azonban tennünk, hogy nem az alkotómunkának, hanem az alkalmazásnak volt a mestere. Katonai téren sem talált ki semmi újat. A tüzérséget egykori tanára, Du Teil újította meg, az aktív, támadó hadviselés elméletét Guibert dolgozta ki, a nagy hadseregek kisebb, önálló taktikai egységekre való felbontása pedig Carnot