Bocskai István, 1557–1606

Ha Bocs­kai ne­vét hall­juk, az 1604-ben in­du­ló nem­ze­ti sza­bad­ság­harc ve­zé­ré­re gon­do­lunk, aki vé­get vetett Ru­dolf csá­szár-ki­rály és kor­má­nya ma­gyar­or­szá­gi ön­kény­u­ral­má­nak, rákény­sze­rí­tet­te az ud­vart az or­szág al­kot­má­nyos kü­lön­­­állá­sá­­­­nak és a pro­tes­táns val­lá­sok sza­bad­sá­gá­nak el­is­me­ré­sé­re, ugyan­ak­kor bé­két köz­ve­tí­tett a csá­szár és a szul­tán közt, le­ál­lít­va ez­zel az or­szág­ban más­fél év­ti­ze­de dú­ló pusz­tí­tó, de ered­mény­telen há­bo­rút. A tör­té­nészt azon­ban nem­csak a vég­e­red­mény ér­dek­li, ha­nem az az út is, ame­lyen át a Habs­burg-ba­rát bi­ha­ri fő­úr el­ju­tott a Habs­bur­gok el­le­ni sza­bad­ság­har­cig, ér­dek­lik azok a kö­rül­mé­nyek, ame­lyek ala­kí­tot­ták gon­dol­ko­dá­sát, for­mál­ták ma­ga­tar­tá­sát.