Birodalom volt-e az ókori Egyiptom?

A Nílus menti állam ókori történetét a modern történetírás periodizációja nagyrészt „birodalmak” és „átmeneti korok” ritmikus váltakozásaként ábrázolja. Ez a hagyomány az állam létrejöttétől (kb. a Kr. e. 3. évezred kezdetétől) Nagy Sándor hódításáig (Kr. e. 332-ig) tartó több mint két és fél ezer évet nyolc nagy korszakra tagolja:

Korai dinasztikus (archaikus) kor (Kr. e. 3000–2686) Óbirodalom (Kr. e. 2686–2150) Első átmeneti kor (Kr. e. 2150–2055) Középbirodalom (Kr. e. 2055–1650) Második átmeneti kor (Kr. e. 1650–1550) Újbirodalom (Kr. e. 1550–1069) Harmadik átmeneti kor (Kr. e. 1069–664) Későkor (Kr. e. 664–332)

Bár ennek a korszakolásnak bizonyos elvei ókori elképzeléseken alapulnak, amelyek igen tág, rugalmas keretet szolgáltattak a modern periodizáció számára, az egyiptomiak ettől teljesen eltérő módon képzelték el saját történetüket. A fennmaradt királylisták az egyiptomi állam történetét mint uralkodók megszakítatlan sorát ábrázolják. Azonban ezek a források nem azzal a céllal készültek, hogy történeti hűséggel sorolják fel Egyiptom királyait. Összeállításuknak sok esetben rituális célja volt, és szerkesztési elvük jól tükrözi az egyiptomiak saját államukról alkotott fogalmát. 

Tutanhamon és felesége, Anheszanamon ábrázolása a fáraó trónjának háttámláján

Az ilyen listák az erős uralkodó irányítása alatt álló egyiptomi állam töretlen egységét és folyamatos fennmaradását (egyiptomi fogalommal megújulását) voltak hivatottak biztosítani, hiszen az egyiptomi uralkodó feladatainak ellátásával a világ (folyamatosan megújuló) rendjét tartotta fenn. Ezért a listákból kihagyták azokat a királyokat, akik olyan időszakban ültek a trónon, amikor Egyiptom területe fölött megszűnt az egységes politikai hatalom, valamint azokat a királyokat is, akiknek uralkodását a későbbi egyiptomi hagyomány nem tekintette legitimnek. 

Az egyiptomiak így a politikai és hatalmi változások által tagolt történelmüket folyamatos lánccá fűzték. Egy másik forrástípusnak, a királyfeliratoknak gyakori motívuma volt az ellenséges területek és népek legyőzéséről szóló, történeti hitelességében sokszor megkérdőjelezhető beszámoló, amely mindig az egyiptomi uralkodó győzelméről és a legyőzöttek alávetéséről tudósít. Egyes ilyen beszámolók mögött még csak nem is katonai események, hanem diplomáciai kapcsolatok megörökítése sejlik fel. Ez a kép Egyiptomnak az idegen népek és területek feletti