Az összefoglaló nevén verbunkosnak nevezett és a 18. század során, főképp annak utolsó harmadában Magyarországon kibontakozott nagy jelentőségű zenei műfaj a 19. század folyamán nemzeti szimbólummá vált. Az új magyar zenét hosszú ideig csak a korábbi magyar táncnevekkel nevezték meg: lassú, magyar, régi magyar nóta stb. A katonai verbuválásra utaló Verbunk megnevezés a 18–19. század fordulóján tűnt fel, míg a verbunkos névhasználat már az 1820–30-as évek stilizációs folyamatát jelzi. A zenei stílus kiszélesedéséhez hozzájárult, hogy a magyarság az osztrákoktól való függetlenségi törekvések jegyében tudatosan hangsúlyozni kezdte saját jegyeit. Részben politikai okokkal magyarázható, hogy a verbunkost születése pillanatától ősi magyar táncnak és zenének vélték. A tudatos múltkeresés mellett egyébként bizonyára érezték azt is, hogy az új zene, hangsúlyrendszerében és ritmikájában a tánchoz kapcsolódva, nagyban támaszkodik a korábbi évszázadok magyar tánczenéjére. A verbunkos ritmusa és a pásztorok tánczenéjében megőrződött ún. kanásztáncritmus kapcsolatát Bartók Béla mutatta ki először.
A verbunkos zene jellemzű kísérű együttese a vonósokból álló cigánybanda lett, amely a verbunk születésével egy idűben került
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
