Bethlen Gábor és az európai jelenlét

Gio­van­ni Botero Vi­lág­kró­ni­ká­já­nak 1630. évi lon­do­ni kiadá­sá­ban a The State of Beth­len Gá­bor in Transilvania cí­mű írás a fe­je­de­lem bá­tor­sá­gá­ról és kü­lön­le­ges te­het­sé­gé­ről tá­jé­koz­tat­ta a vi­lág ol­va­sóit, mert meg­véd­te or­szá­gát az osz­má­nok és a Habs­burg-ház ha­tal­má­val szem­ben. Az Eu­ró­pa Tacitusaként tisz­telt Virgilio Malvezzi vi­szont a bí­rá­lók vé­le­mé­nyét fog­lal­ta össze: Beth­len nehe­zen kiis­mer­he­tő, meg­bíz­ha­tat­lan. Samuel Richardson vé­le­mé­nye ma­ga­san elis­me­rő: „A had­vi­se­lés­ben és a dip­lo­má­ciá­ban korá­nak egyik leg­szá­mot­te­vőbb ural­ko­dó­ja volt.” Leopold Ranke sze­rint „a har­minc­éves há­bo­rú, e vi­lág­moz­ga­lom egyik leg­ha­tal­ma­sabb egyé­ni­sé­ge”. Ez­zel szem­ben so­kan jel­le­mez­ték az egy­ko­ri el­len­sé­ges pro­pa­gan­da sza­vai­val: a tö­rö­kök krea­tú­rá­ja, kö­rül­me­télt, mo­ha­me­dán. Er­dély fe­je­del­me po­zi­tív és ne­ga­tív előjelekkel nap­jain­kig je­len van a har­minc­éves há­bo­rú ha­tal­mas szak­iro­dal­má­ban. Az el­múlt négy­száz év ma­gyar tör­té­net­írá­sá­ban is ugyan­ez hang­zott el ró­la. Ne­vez­ték „tö­rö­kös­nek”, és di­csér­ték kü­lön­le­ges or­szág­épí­tő ké­pes­sé­gét: „Szent Ist­ván és Má­tyás ki­rály után ta­lán leg­ki­vá­lóbb ural­ko­dó fe­je­del­münk.” Eu­ró­pai je­len­lé­té­re azon­ban a ma­gyar tör­té­net­tu­do­mány mind ez idáig nem for­dí­tott kel­lő gon­dot és fi­gyel­met.