Bethlen és a Duce

1927. áp­ri­lis 4., Ró­ma, Pa­laz­zo Ve­ne­zia. A Duce több ter­met is ki­te­vő dol­go­zó­szo­bá­já­ban fo­gad egy hal­szál­kás, szür­ke öl­töny­ben meg­je­le­nő, vé­kony, arisz­tok­ra­ti­kus kül­se­jű urat, Beth­len Ist­vánt, aki ek­kor már hat éve ma­gyar mi­nisz­ter­el­nök. Két em­ber alig­ha áll­hat­na tá­vo­labb egy­más­tól, mint a csa­lád­ját il­le­tően nagy múl­tú bir­to­kos ne­mes, a ma­gyar arisz­tok­rá­cia tag­ja, aki elő­ke­lő is­ko­lá­kat vég­zett, ki­ter­jedt mű­velt­ség­gel ren­del­ke­zik, va­la­mint az is­me­ret­len­ség ho­má­lyá­ból elő­buk­kant Mus­so­li­ni ap­ja ko­vács­mű­he­lyé­vel és anar­chis­ta, szo­cia­lis­ta múlt­já­val a há­ta mö­gött. 

A két po­li­ti­kus mégis kö­zö­sen vizs­gál­ja a vi­lág és Eu­ró­pa ál­la­po­tát, és szá­mos kér­dés­ben kö­zös ne­ve­ző­re is jut. 

A kö­vet­ke­zők­ben azt mutatom be, hogy mi volt egyál­ta­lán az egyetér­tés alap­ja, il­let­ve hogy a kö­zö­sen ho­zott el­ha­tá­ro­zá­sok ho­vá ve­zet­tek.