A „nép fiából” vezérré, államfővé avanzsált személyiségek kora a 20. században köszöntött be. Hatalmas tömegek istenítették őket, ezáltal Isten-pótlékká váltak, és mivel e hatalmas tömegek részben önként, részben kényszer hatására alávetették magukat az általuk képviselt hatalomnak, átmenetileg úgy tűnt, hogy kivételes képességekkel és tudással vannak felruházva, vagyis „karizma” lengi őket körül.
Ezek az emberek – Hitler, Mussolini és Sztálin – nagyon különbözőek voltak, és még tarkább a kép, ha azokat is figyelembe vesszük, akik a korszellemnek megfelelően utánozni próbálták őket. Figyelemre méltó azonban, hogy a kultuszdivat csak a diktatúrákban és a tekintélyalapú rendszerekben vert igazán gyökeret, és bár ekkoriban már a demokrata politikusnak is gondolnia kellett saját népszerűségére, és tett is annak biztosítása érdekében lépéseket, egyikük sem vált kultusz tárgyává.
A kultusz olyan régi, mint maga a történelem. Egyetlen célja, hogy az ember rengeteg bajában maga mellé szólíthasson egy jótékony, nála erősebb, hatékonyabb vagy egyenesen „mindenható” lényt, aki őt és az övéit megóvja, az ellenséggel szemben győzelemre segíti, és biztosítja
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
