Békekölcsönjegyzés 1951-ben

1950-ben lett ki­bo­csát­va az el­ső bé­ke­köl­csön. Er­re az idő­re mi már mint ku­lá­kok vol­tunk nyil­ván­tart­va, és így be let­tem idéz­ve, hogy je­gyez­zek bé­ke­köl­csönt. Lát­szat­ra ez ön­kén­tes volt, a va­ló­ság­ban azon­ban bir­tok sze­rint. Ki­mond­tak egy össze­get has­ból, gon­do­lom­ra, hogy te ennyit ajánlj! A vá­ros­há­zá­ra kel­lett men­nem, a 11-es szo­bá­ba. Itt az­tán, mi­kor rám ke­rült a sor, kér­dik, hogy mennyit aján­lok? 100 fo­rin­tot aján­lot­tam, er­re azt mond­ták: 2000 kell! 

– Én nem bí­rok töb­bet – mon­dom.

– No, jól van, öreg, men­jen ha­za, és gon­dol­koz­zon! Be­szél­je meg a csa­lád­dal, és más­nap reg­gel jöj­jön vissza!

Kér­dem ott­hon, hogy mit csi­nál­junk? Be­men­jek, ne men­jek? Ar­ra ha­tá­roz­tunk az­tán, hogy ne men­jek be. Há­la is­ten­nek, ezért azóta sem ke­res­tek.

1951. ok­tó­ber 1-jén azon­ban ki­bo­csá­tot­ták a má­so­dik bé­ke­köl­csönt. Ezút­tal a ha­tos szá­mú szo­ba volt az a hely a vá­ros­há­zán, aho­vá be kel­lett men­nem. A 11-es szo­bá­ba más ke­rü­let­be­liek tar­toz­tak.

Hár­man fo­gad­tak a szo­bá­ban: va­la­mi Kar­dos ne­vű, Ko­vács Fe­renc és egy mé­szá­ros­se­géd, aki­nek nem tu­dom a ne­vét. Ez volt a meg­mon­dó, ama­zok nem sok vi­zet za­var­tak, alig szól­tak va­la­mit. A mé­szá­ros­se­géd kér­di tő­lem, hogy mennyit aján­lok a ma­gam jó­szán­tá­ból. Én 100 fo­rin­tot mond­tam; úgy gon­dol­tam, ennyit ta­lán ki bí­rok fi­zet­ni.

– Nem, öre­gem, ez ke­vés, töb­bet kell!

– Hát mennyit? – kér­dem.

– Legalább ezer fo­rin­tot kell je­gyez­ni!

– Igen, de én nem bí­rom azt ki­fi­zet­ni.

– Ki le­het azt! – mond­ja, és köz­ben ott sé­tál előt­tem, és rám, rám néz csú­nya sze­mek­kel, mint­ha va­la­mi ha­ra­mia vagy gyil­kos len­nék. Köz­ben csak biz­tat, hogy ajánl­jam meg az ezer fo­rin­tot, mert en­nél ke­ve­seb­bet nem le­het.

– No, jól van, men­jen ki a fo­lyo­só­ra, és gon­dol­koz­zék!

Ki­men­tem az­tán a fo­lyo­só­ra, ott töb­ben is áll­do­gál­tak olya­nok, akik eb­ben az ügy­ben let­tek beidéz­ve. Köz­ben más ment be in­téz­ni a dol­gát; és ki­től ennyit, ki­től annyit csi­kar­tak ki,