Befogadás és kirekesztés

„…a te mesterséged, római, az, hogy uralkodj, el ne feledd – hogy békés törvényekkel igazgass, és kíméld, aki meghódolt, de leverd, aki lázad!” – jósoltatja Vergilius az Aeneis alvilági jelenetében Aeneas-nak. Minden olvasó tisztában volt vele, hogy e sorokkal a születő római császárság ideológiájának vezető eszméjét fejezte ki. E történeti fikcióval egyrészt megalapozta, másrészt hirdette Augustus hatalmi törekvéseit.

Az ókori népek története során ekkor jött létre először egy olyan nagyhatalom, amely a Földközi-tenger térségét teljes egészsében uralma alá vonta. Az antik felfogás szerinti orbis terrarum nagy részének birtoklása minőségileg is új helyzetet teremtett, mivel első ízben vetette föl a terjeszkedés önkéntes megfékezésének, leállításának szükségességét. A tényleges nagyhatalmi pozíció megközelítése és elérése után Róma számára már nem jelent katonai problémát a további hódítás. A különböző megfontolások mégis álljt parancsolnak.

Sem a földrajzi ismeretek megbízhatóbbá válása, sem a provinciákban gyors ütemben megkezdett útépítések nem feledtették azt a tényt, hogy hetekbe, esetenként hónapokba telt, míg emberek, javak vagy hírek a birodalom egyik részéből a másikba eljutottak, különösen akkor, ha csak szárazföldi utakat használtak vagy használhattak. A közlekedésben és a hírközlésben jelentkező késedelmek számos esetben