Becsület és kötelesség egy életen át

Gróf Edelsheim-Gyu­lai Ilo­na Be­csü­let és kö­te­les­ség címmel megjelent két­kö­te­tes me­moár­ja má­ra szer­ves ré­szé­vé vált a Hor­thy-kor­szak­ról szó­ló em­lék­irat-i­ro­da­lom­nak. 

Az 1994-ben el­kez­dett ké­zi­rat (szer­ző­je ek­kor 76 éves volt) má­so­dik kö­te­te az 1990-es évek vé­gé­vel zá­ró­dik. Hor­thy Ist­ván öz­ve­gye 1942-től rend­sze­re­sen nap­lót ve­ze­tett, ami nagy hasz­ná­ra vált köny­vé­nek mun­ká­la­tai­nál. A mű azon me­moá­rok so­rá­ba il­lesz­ke­dik, ame­lyek a tör­té­nel­mi ese­mé­nye­ket, az azo­kat ala­kí­tó té­nye­ző­ket és sze­mé­lyi­sé­ge­ket, a tör­té­ne­ti mi­liőt a ma­gánem­ber, a csa­lád­tag, az ese­mé­nyek hát­te­ré­ben hú­zó­dó szem­ta­nú fó­ku­szá­ból kö­ze­lí­tik meg. 

Edelsheim-Gyu­lai Ilo­na visszaem­lé­ke­zé­se azon­ban en­nél mégis töb­bet ad: a szer­ző világos lo­gi­ká­ja, mo­rá­lis tisz­tán­lá­tá­sa, in­teg­ri­tá­sa és kö­te­les­ség­tu­da­ta jó­val az át­lag fö­lé eme­li írá­sát. So­rait ol­vas­va plasz­ti­kus­sá vá­lik a Hor­thy-kor­szak at­mosz­fé­rá­ja (fő­ként a kor­mány­zó szű­kebb vi­lá­ga), és az is ki­de­rül, hogy a szer­ző nem csu­pán szem­lé­lő­je, de időn­ként ak­tív ala­kí­tó­ja volt apó­sa dön­té­sei­nek.