rubicon

Barabás Miklós, a nemzet festője

A polgárság önmegvalósítása a művészsorsokban
4 perc olvasás

1910-ben, Barabás Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából Szmrecsányi Miklós az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat közgyűlésén tartott beszédében „a művészetnek szorgalmas, lelkiismeretes munkása”-ként emlegette a festőt. Valóban szorgalmas és lelkiismeretes volt – ezt bizonyítja nemcsak műveinek sokasága, de naplófeljegyzései és a műveiről általa készített gondos és pontos lista is. Ő maga ezt így fogalmazta meg. „A mindennapi egyenletes életet részletezni nem érdemes, mert ezt is csak úgy jelezhetném, hogy folytonosan festegettem, hanem amit a közügyekben működtem, azok közül némelyeket megemlíteni nem tartom fölöslegesnek.”

A bécsi képzőművészeti Akadémia volt Barabás első „hivatalos” képzési helye. Ezt megelőzően szülőföldjén, Erdélyben, a nagyszebeni Brukenthal-palota gyűjteményében másolta korábbi idők jeles mestereinek képeit, és Neuhauser Ferenctől igyekezett elsajátítani a rajzolás, festés alapjait. Bécsből Bukarestbe utazott, ahol egyre kedveltebb és ismertebb lett mint portréfestő. Városképekkel is próbálkozott, ezek jó lehetőséget adtak a perspektíva tanainak elsajátítására és a gyakorlat tökéletesítésére. A munkájáért kapott pénzből itáliai tanulmányútra indult, Velencében az Accademia di Belle Arti óráit látogatta, de ott is talált alkalmat a régi nagy művészek műveinek másolására. Egy fontos barátság és szakmai kapcsolat is kötődik a városhoz: megismerkedett William Leighton Leitch skót festővel, akitől a vízfestés technikáját tanulta meg. Dél felé haladva útjának

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.