Azonosság és különbözőségek a Horthy-korszakban

A tör­té­ne­lem so­rán kiala­kult gaz­da­sá­gi szer­ke­ze­tek és po­li­ti­kai rend­sze­rek, ha egyál­ta­lán meg­ér­tek egy tör­té­nel­mi­nek mond­ha­tó kort, min­dig ki vol­tak té­ve a vál­to­zá­sok­nak. A tör­té­ne­lem ugyanis nem más, mint vál­to­zás az idő­ben, és e tör­vény alól so­ha sem­mi nem von­hat­ta, és nem von­hat­ja ki ma­gát. Áll ez még a to­tá­lis rend­sze­rek­re is, hi­szen már el­ső lá­tás­ra is nyil­ván­va­ló, hogy Sztá­lin és – mond­juk – Hrus­csov ide­jén a szov­jet be­ren­dez­ke­dés, né­hány fon­tos elem meg­tar­tá­sa mel­lett, na­gyon is élén­ken el­tért egy­más­tól, és a kü­lönb­sé­gek még szem­be­tű­nőb­bek, ha a Gor­ba­csov-kor­sza­kot is mér­le­ge­lés tár­gyá­vá tesszük. No­ta be­ne, a nem­ze­ti­szo­cia­liz­mus az 1940-es évek­ben – no­ha alap­já­ban vé­ve ugyanaz a szisz­té­ma ma­radt – mégis szá­mos meg­ha­tá­ro­zó­já­ban és mu­ta­tó­já­ban el­tért az 1933–1934-es nem­ze­ti­szo­cia­lis­ta ura­lom­tól.

Lo­gi­kai úton is ki­kö­vet­kez­tet­he­tő, hogy mi­nél na­gyobb egy rend­szer nyi­tott­sá­ga, mi­köz­ben eset­leg szin­tén nagy a nem­zet­kö­zi ki­szol­gál­ta­tott­sá­ga is, an­nál kép­lé­ke­nyebb, és a tör­té­ne­té­ben an­nál több ki­té­rőt, kacs­ka­rin­gót mu­tat fel, mi­köz­ben alap­ve­tő jel­le­gét és jel­le­mét azért eset­leg megőr­zi. A ma­gyar tör­té­ne­lem Hor­thy Mik­lós kor­mány­zó­sá­ga ide­jé­re ju­tó mintegy 24 és fél éve – a zárt­ság-nyi­tott­ság vi­szo­nyá­ban va­la­hol kö­zé­pen he­lyez­he­tő el a ko­ra­be­li po­li­ti­kai rend­sze­rek vi­lá­gá­ban. Ez a rend­szer – mint Ju­hász Gyu­la már hang­sú­lyoz­ta – csak­nem tö­ké­le­te­sen zárt bal fe­lé, ez­zel szem­ben – te­szem hoz­zá eh­hez – meg­le­he­tő­sen nyi­tott volt a tár­sa­da­lom más ré­te­gei szem­pont­já­ból. Az utób­bi kö­rül­mény tet­te al­kal­mas­sá ar­ra, hogy az elit más és más po­li­ti­kai meg­győ­ző­dést val­ló cso­port­jai, il­let­ve sze­mé­lyi­sé­gei vált­sák egy­mást a ha­ta­lom­ban, és en­nek meg­fe­le­lően át­szí­ne­ződ­jön a ha­tal­mi szfé­ra is. 

Tör­tént ez an­nak el­le­né­re, hogy a kor­sza­kot Hor­thy sze­mé­lyén kí­vül szá­mos to­váb­bi vo­nás is vé­gig­kí­sér­te. Így a par­la­men­ta­riz­mus 1922-től mind­vé­gig kor­lá­to­zott, mintegy korcs ál­la­pot­ban le­le­dzett, és a föld­mi­zé­ria, va­la­mint a re­ví­zió­ra irá­nyu­ló ele­men­tá­ris, bár szel­le­mi áram­la­ton­ként és ko­ron­ként más és más­ként konk­re­ti­zá­ló­dó tö­rek­vés is