Az utolsó sztálinista

Az albán diktátor, aki közel negyven éven át korlátlan hatalmat gyakorolt Albánia felett, megfejtetlen talány, akárcsak az ország maga. Pályaképe megírásához tanúvallomásokra is szükségünk volt, olyan ritkák a megbízható források valódi pályafutásáról. Ezeket ugyanis Enver Hodzsa (Hoxha), egy személyben zsarnok és író, többször alaposan átdolgozta, így alig nyújtanak támpontokat a balkáni mumus rejtélyének megoldásához.

Az országa élén eltöltött négy évtized alatt egymás után szakított jugoszláv, orosz és kínai szövetségeseivel, és a marxizmus–leninizmus olyan őslénye lett belőle, aki saját ars poeticája szerint ekkor már egyedül testesítette meg tiszta formájukban Marx és Lenin tanait. Ez az opportunista politikus, aki a külpolitika zátonyai között szlalomozott, végül olyan nemzeti kommunizmust talált fel magának, amelyben Albánia lett minden megközelítés alfája és omegája.

Ez a gyilkosan pragmatista franciabarát dandy, aki politikusi pályára lépett, olyan – egyszerre bizalomgerjesztő és megfoghatatlan – képet erőszakolt rá a népére, amelyet mesteréről, Sztálinról mintázott. Paradox módon ezt megerősítette egy furcsa kombinációban személyes varázsával párosuló, félelmetes tehetsége, hogy űrt teremtsen maga körül.

Hazáját egyszerre tudta módsze­resen mozdulatlanná dermesz­teni, rémületben tartani és átalakítani, halála után pedig az albánok – megdöbbentő amnéziával – hamar elfelejtették, ami azzal a kockázattal jár, hogy egyszer mégiscsak szembe kell majd nézniük a kísértetével.