Az utolsó magyar lovasroham

A második világháború kezdetén, a német– lengyel háborúban a lengyel lovasság hiába folytatott hősi küzdelmet. Kudarcba fulladt lovasrohamaiból a hazai és külföldi katonai szakemberek közül sokan azt a tanulságot vonták le, hogy ebben a háborúban a lovasság már nem juthat jelentős szerephez. Ez a megállapítás azonban tévesnek bizonyult: a második nagy világégés európai hadszínterein számtalan példa akadt a mozgékonyságáról, terepjáró képességéről és megbízhatóságáról ismert lovasság nélkülözhetetlenségére.

A Magyar Királyi Honvédség lovas fegyvernemét kezdetben alkotó – két-két huszárezredből álló – két lovasdandár, a hadtestközvetlen huszárszázadok, illetve a későbbiek során a két hegyi dandár huszárszázadai is végigküzdötték az 1941 és 1945 közötti háborús éveket. Ott voltak az 1941. évi ukrajnai hadműveletekben, 1942–43-ban a Donnál, majd a lengyel, galíciai, erdélyi és magyarországi hadszíntereken. A magyar huszáralakulatok feladatai között szerepelt távol- és közelfelderítés, oldal- és hátbiztosítás, támadás sűrűn művelt sík területen, erősen tagolt dombvidéken, karsztos terepen és erődrendszer ellen, szívós védelem műszaki záróharccal, folyamellenőrzés, erőszakos folyamátkelés, üldözés, erdei harcok, harc páncélosalakulatok ellen és partizáncsoportok felszámolása.

A második világháború huszárja persze különbözött e fegyvernem korábbi képviselőitől. Kard helyett főként golyószóróval, géppuskával vagy karabéllyal harcolt, s lováról leszállva gyakran látott el gyalogságnak szánt feladatokat. A korábbi időszakok ütközeteit, csatáit jellemző híres és emlékezetes lovasrohamok csak elvétve fordultak elő. Kivételt képezett, egyben a magyar lovasság utolsó efféle harctevékenységét jelentette az a nevezetes esemény, amelyet a gyorshadtest ukrajnai hadművelete során, 1941. augusztus 15-én a Nyikolajev városának elfoglalására s az ott védekező szovjet egységek bekerítésére előrenyomuló német és magyar seregtesteket biztosító 1. lovasdandár 4. (Hadik András) honvéd huszárezredének katonái hajtottak végre.

A nyíregyházi helyőrségű huszárezred augusztus 15-ére megszabott feladata az volt, hogy a német 16. páncéloshadosztály 79. gépkocsizó lövészezredének oldalába, illetve hátába került szovjet erőket derítse fel s egy déli-délnyugati irányú előrenyomulással szórja szét. A huszárezred előbb az ezen a napon elesett Kenéz Géza százados által vezetett felderítő osztagot, majd a déli óráktól két harccsoportban valamennyi kötelékét harcba vetette. A nevezetes lovasroham