A kádárista utódlási harcnak több szakasza különíthető el. Ismert Tőkés Rudolf felfogása, aki a történteket öt szakaszra bontja: 1. a kádárista centrum bukása (1984. április–1986. november); 2. bürokraták és technokraták felemelkedése (1986. december–1987. június); 3. a Grósz-kampány (1987. július–1988. március); 4. konzervatív ellentámadás (1987. november–1988. március); 5. megállapodásos utódlás (1988. április–május). [Rudolf L. Tőkés: Hungary's negotiated revolution; Cambridge University Press, Cambridge, 1996.]
A centrum konszenzusaTőkés bizonyosan téved a kezdő időpont meghatározásában. A kádári centrum bukásának kezdetét az 1984. áprilisi KB-üléshez igazítja, amely éppenséggel a kádári közép győzelme. Havasi Ferenc – a közép embere és lehetséges utódjelölt – itt viszi keresztül a felemás vállalati reformokat, itt zárul le a párt által kezdeményezett reformok első szakasza. Az 1985-ös pártkongresszusra való felkészülés, a VII. ötéves terv kidolgozása, a párt előterjesztett irányelvei, majd a XIII. pártkongresszus a kádári közép győzelme: se reform, se ellenreform.
Sem a kongresszus előkészítésekor, sem a kongresszuson nem merült fel Kádár János utódlásának, illetve új intézmények bevezetésének kérdése. A kádárista koreográfia 1985-ben ugyanaz, mint 1975-ben. 1984–85-ben még nem létezett komolyan vehető párton belüli ellenzéki áramlat – Kádár és csapata uralta a pártot. 1984–85-ben nemcsak a régi PB-tagok – Gáspár Sándor, Németh Károly, Lázár György, Aczél György,
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
