Az úriszék elsősorban a földesúri jogszolgáltatást biztosító intézmény volt a birtokain élő népesség fölött. Létrejöttének gyökerei a középkorra nyúlnak vissza, de hazai virágkorát a jogtörténész szerzők (Eckhart Ferenc, Varga Endre, Degré Alajos) a 16–17. századra teszik. Egy olyan időszakra, amelyben az eddigi narratívák szerint a nagybirtokosok feltétlen urai voltak jobbágyaiknak. Ezt a tényt támasztja alá az 1618:33. törvénycikk is, amely előírja, hogy a megyei és katonai hatóságok ne akadályozzák a földesúri bíráskodást.
Az úriszék iránt a kormányzat a 18. század közepétől mutatott komolyabb érdeklődést, ami szorosan összefüggött a felvilágosult abszolutizmus adóalap- és jobbágyvédő politikájával. Az úriszékek kontrolljának jelentős állomása volt a központi kormányzati szervek 18. századi kiépülése, elsősorban a Magyar Királyi Helytartótanács felállítása (1723), amely a rabtabellák felküldetése és átvizsgálása révén is felügyeletet látott el mind a megyék, mind az uradalmak bíráskodási tevékenysége fölött. De a kontrollfunkciók ellátását az a tény is segítette, hogy az úrbéri pereket a törvény a megyék felügyelete alá
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
