rubicon

Az úri középosztály a dualizmus korában

9 perc olvasás
A kiegyezést követő évtizedekben a kibontakozó tőkés gazdálkodás, a polgárosodás és az urbanizáció hatására átalakult a magyar társadalom szerkezete. A legkarakterisztikusabb változások a társadalom középrétegeiben zajlottak le: lesüllyedők és felemelkedők útja kereszteződött az úri középosztály olvasztótégelyében. Míg az új középosztály származás, vagyon, foglalkozás és műveltség szempontjából egyaránt heterogén társadalmi csoport képét mutatta, annál több volt azonban a hasonló elem a mentalitásban és az életmódban.

A középosztály mint kifejezés már az önkényuralom kori magyar sajtóban felbukkant: az ötvenes évek közepétől – igaz, nem kizárólagosan, de – már használták ezt az elnevezést az arisztokrácia és a „nép” közti társadalmi csoportok jelölésére. A korszak vezető publicistái, Kemény Zsigmond, Török János, Kecskeméthy Aurél, Lauka Gusztáv kulcskérdésnek tekintették az eljövendő polgári Magyarország szempontjából a társadalom szervező erejét jelentő és egyensúlyát biztosító középrend megteremtését.

Az új középosztály összetétele

A legtöbben úgy vélték, hogy az új középosztálynak integrálnia kell a társadalomban meglévő nemesi és polgári elemeket egyaránt. A nemesség polgárosulását és ezáltal társadalmi vezető szerepének megőrzését – akárcsak a reformkorban – a műveltség térhódításától várták, a polgárságot pedig magyarosodása emelhette a középrend részévé. A szerzők a Bach-rendszer bukásáig hasonlónak ítélték meg a polgári és a nemesi középosztály jelentőségét. A hatvanas évek elejétől a magyar nemesség társadalmi presztízse ismét megszilárdult, s a középosztály fogalma egyre inkább azonosult a nemességgel.

Az újabb

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.