Az úri középosztály a dualizmus korában

A középosztály mint kifejezés már az önkényuralom kori magyar sajtóban felbukkant: az ötvenes évek közepétől – igaz, nem kizárólagosan, de – már használták ezt az elnevezést az arisztokrácia és a „nép” közti társadalmi csoportok jelölésére. A korszak vezető publicistái, Kemény Zsigmond, Török János, Kecskeméthy Aurél, Lauka Gusztáv kulcskérdésnek tekintették az eljövendő polgári Magyarország szempontjából a társadalom szervező erejét jelentő és egyensúlyát biztosító középrend megteremtését.

A legtöbben úgy vélték, hogy az új középosztálynak integrálnia kell a társadalomban meglévő nemesi és polgári elemeket egyaránt. A nemesség polgárosulását és ezáltal társadalmi vezető szerepének megőrzését – akárcsak a reformkorban – a műveltség térhódításától várták, a polgárságot pedig magyarosodása emelhette a középrend részévé. A szerzők a Bach-rendszer bukásáig hasonlónak ítélték meg a polgári és a nemesi középosztály jelentőségét. A hatvanas évek elejétől a magyar nemesség társadalmi presztízse ismét megszilárdult, s a középosztály fogalma egyre inkább azonosult a nemességgel.

Az újabb