Az osztrák császári középcímer

Az 1866-ban megszerkesztett, úgynevezett új osztrák császári középcímer, itt a Hugo Gerard Ströhl osztrák rajzoló és heraldikus (1851–1919) által megrajzolt formában szerepel. A címerek első világháború előtti utolsó szabályozására az olasz–osztrák háborút lezáró bécsi béke miatt került sor. E béke értelmében az osztrák császár kénytelen volt lemondani Velencéről és ezzel együtt Lombard–Velence királyi címéről is. Ez a politikai változás megkövetelte az új középcímer kialakítását. 1866 után az osztrák császár ezt az új címert használta az örökös tartományokban és a Birodalomhoz tartozó valamennyi területen. Nem tűnt fel azonban az új császári címer a magyarországi pecséthasználatban, annak ellenére, hogy az uralkodó, az osztrák császár, egyben magyar király is volt. A magyar királyi kancellária, a helytartótanács és a kúria – a magyar kancellária ellenállásának köszönhetően – a pecséteken 1866 után is az 1836-os magyar királyi címert használta a Birodalomban általánosan elismert új császári címer helyett.

Az új középcímeren a főpajzsot a fekete, kiterjesztett szárnyú, felröppenő, arannyal fegyverzett, vörös nyelvét kinyújtó, mindkét fején királyi koronát viselő osztrák sas tartja mellén. A főpajzs a császári ház úgynevezett genealógiai címere, amelynek kétszer hasított, középső, vörös mezejében ezüst pólya (az Ausztriai Ház címere), jobbról aranyban, kék koronás, kékkel fegyverzett, kék nyelvét kiöltő vörös oroszlán (Habsburg), balról ugyancsak aranyban, haránt helyzetű vörös pólyában három ezüst csonkított sas (Lotharingia) látható.

A főpajzsot körülvevő, gyűrűt alkotó címerpajzsok a sas kiterjesztett