Az Oszmánok a 13. század második felében jutottak jelentőséghez, Kis-Ázsia nyugati felében a mongol hódításnak 1243-ban áldozatul esett Szeldzsuk török birodalom felbomlását követő hatalmi vákuumban létrejött türk emirátusok vagy fejedelemségek egyikeként.
Nevüket az Oszmán-dinasztia (Osmanlı) megalapítója, Oszmán (†1324?) után kapták. Oszmán utódai az egyik legnagyobb és legtovább fennmaradó többnemzetiségű és többvallású birodalmat építették fel, amely méltán hasonlítható a rómaiak és bizánciak földközi-tengeri birodalmához, a Habsburgok és Romanovok hasonlóképpen soknemzetiségű államalakulatához vagy éppen az ázsiai iszlám birodalmakhoz, az Abbaszidák kalifátusához, a Szafavidák Perzsiájához és a Mogulok Indiájához.
Korunk szociológusai mégsem tekintik világbirodalomnak az Oszmán Birodalmat, mivel nem rendelkezett a „globális és világhatalom még minimális kritériumaival sem” – azaz nem volt tengeri birodalom, s flottája „képtelennek bizonyult az óceánok meghódítására”.
Ennek ellenére a korabeli európaiak számára a „legfélelmetesebb” birodalomnak tűnt. Ezt a tekintélyt geopolitikai helyzetével, hatalmas területével és népességével, gazdasági erőforrásainak bőségével s azzal a központi és tartományi adminisztrációval vívta ki, amely képes volt a birodalom erőforrásait az Oszmán szultánok és a kormányzó elit stratégiai érdekeinek megfelelően mobilizálni. Az oszmán hadsereg, amelyet a kortárs európaiak a legjobb és leghatékonyabb haderőnek tartottak, maga is az erőforrások hatékony felhasználásán alapult. Kortársaik és fő riválisaik számára a szultán birodalma világhatalom volt.
Az
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.