Az Oszmán Birodalom geopolitikai helyzete

Az Osz­má­nok a 13. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben ju­tot­tak je­len­tő­ség­hez, Kis-Á­zsia nyu­ga­ti fe­lé­ben a mon­gol hó­dí­tás­nak 1243-ban ál­do­za­tul esett Szel­dzsuk tö­rök bi­ro­da­lom fel­bom­lá­sát kö­ve­tő ha­tal­mi vá­kuum­ban lét­re­jött türk emi­rá­tu­sok vagy fe­je­de­lem­sé­gek egyi­ke­ként. 

Ne­vü­ket az Osz­mán-di­nasz­tia (Os­manlı) megala­pí­tó­ja, Osz­mán (†1324?) után kap­ták. Osz­mán utó­dai az egyik leg­na­gyobb és leg­to­vább fenn­ma­ra­dó több­nem­ze­ti­sé­gű és több­val­lá­sú bi­ro­dal­mat épí­tet­ték fel, amely mél­tán ha­son­lít­ha­tó a ró­maiak és bi­zán­ciak föld­kö­zi-ten­ge­ri bi­ro­dal­má­hoz, a Habs­­bur­gok és Ro­ma­no­vok ha­son­ló­kép­pen sok­nem­ze­ti­sé­gű ál­lam­ala­ku­la­tá­hoz vagy ép­pen az ázsiai isz­lám bi­ro­dal­mak­hoz, az Ab­ba­szi­dák ka­li­fá­tu­sá­hoz, a Sza­fa­vi­dák Per­zsiá­já­hoz és a Mo­gu­lok In­diá­já­hoz. 

Ko­runk szo­cio­ló­gu­sai még­sem te­kin­tik vi­lág­bi­ro­da­lom­nak az Osz­mán Bi­ro­dal­mat, mi­vel nem ren­del­ke­zett a „glo­bá­lis és vi­lág­ha­ta­lom még mi­ni­má­lis kri­té­riu­mai­val sem” – azaz nem volt ten­ge­ri bi­ro­da­lom, s flot­tá­ja „kép­te­len­nek bi­zo­nyult az óceá­nok meg­hó­dí­tá­sá­ra”. 

En­nek el­le­né­re a ko­ra­be­li eu­ró­paiak szá­má­ra a „leg­fé­lel­me­te­sebb” bi­ro­da­lom­nak tűnt. Ezt a te­kin­télyt geo­po­li­ti­kai hely­ze­té­vel, ha­tal­mas te­rü­le­té­vel és né­pes­sé­gé­vel, gaz­da­sá­gi erő­for­rá­sai­nak bő­sé­gé­vel s az­zal a köz­pon­ti és tar­to­má­nyi ad­mi­niszt­rá­ció­val vív­ta ki, amely ké­pes volt a bi­ro­da­lom erő­for­rá­sait az Osz­mán szul­tá­nok és a kor­mány­zó elit stra­té­giai ér­de­kei­nek meg­fe­le­lően mo­bi­li­zál­ni. Az osz­mán had­se­reg, ame­lyet a kortárs eu­ró­paiak a leg­jobb és leg­ha­té­ko­nyabb had­erő­nek tar­tot­tak, ma­ga is az erő­for­rá­sok ha­té­kony fel­hasz­ná­lá­sán ala­pult. Kor­tár­saik és fő ri­vá­li­saik szá­má­ra a szul­tán bi­ro­dal­ma vi­lág­ha­ta­lom volt.