Az ősi Perzsia

Az ősi Irán, az „árják országa” (dahyu aryanam) a Kr. e. I. évezred elején jelent meg a történeti források horizontján. A perzsák és a médek első említései az asszír forrásokban olvashatók. III. Szalmanesszar már adót hajtott be Parszua királyaitól, és elért Mada határáig (Kr. e. 836 körül). Parszua ekkor az Urmiya-tótól nyugatra, Mada attól délkeleti irányban helyezkedett el. Ettől kezdve a keleti forrásokban nyomon követhető a perzsák dél felé nyomulása. Amikor Asszurbanipal asszír uralkodó fényes győzelmet aratott Elám országa felett (Kr. e. 639), a megrettent kisebb fejedelemségek siettek megnyerni a győztes jóindulatát. Köztük volt Kuras, Parszumas ország királya, aki fiát küldte „adójával, meghódolása kifejezéséül”.

Az indoiráni népesség másik csoportjáról, a médekről ebben az összefüggésben meglepő módon nem hallunk, pedig a médek ekkor már jelentős szerepet játszottak az iráni fennsík történetében. A méd dinasztia alapítóját, Daiaukkut (gör. Déiokész) Kr. e. 705 táján említi egy asszír forrás, Média ekkor tehát már számottevő tényező. A méd hatalom Déiokész utódai alatt teljesedett ki. Midőn Alüattész líd király kiterjesztette országa határait a Halüsz folyóig, összeütközésbe került a szomszédos Média királyával, Asztüagésszel. A Kr. e. 585 májusában bekövetkezett híres napfogyatkozás azonban megrémítette és megállította a Halüsz folyónál szemben álló feleket. A konfliktus