Az Oroszország jövőjéről, társadalmi viszonyairól, igazgatásáról gondolkodó orosz politikai és értelmiségi elit ellenségesen viszonyult a lengyel önállóság kérdésének felvetéséhez. Ebben alapvetően nem különböztek egymástól azok, akik a Keletet és a Nyugatot szembeállítva Oroszországnak az európaitól eltérő külön útját és a szláv népek sorsát alakító küldetését hirdették, illetve azok, akik inkább nyugatosnak vallották magukat. A „lengyel renegát”, a „lengyel felforgató” vagy a lengyel mint „latinizált (tehát katolikus) szláv”, a „szlávság árulója” széles körökben gyakorta használt fogalmak voltak.
1795-ben szomszédai a lengyel–litván államot immár harmadszor és ezúttal, legalábbis úgy vélték, végleg feldarabolták. Az osztozkodó nagyhatalmak közül a megszűnt állam területének 62 százalékát, vagyis a legnagyobb részt Oroszország kapta. Az itt élő, hatmillió főre tehető lakosság etnikailag és vallását tekintve rendkívül kevert volt. Származása szerint ennek a népességnek kb. 10 százaléka lehetett lengyel, elsősorban a nemesség, amelyből a politikailag aktív réteg került ki. Lengyelország – ahogy a
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
