Az önálló Oroszország Európa-politikája

Gaz­da­sá­gi te­kin­tet­ben az ön­ál­ló­vá vált Oroszor­szág tör­té­ne­té­nek el­ső évé­ben sem szá­mí­tott már több­nek, mint kö­zép­ha­ta­lom­nak. 1992-ben az orosz gaz­da­ság töb­bé-ke­vés­bé már „csak” ar­ra volt ké­pes, ami­re az an­gol, a fran­cia vagy az olasz gaz­da­ság kü­lön-kü­lön. Az egy­ko­ri szov­jet bel­ső pe­ri­fé­ria le­vá­lá­sá­val Moszk­va gaz­da­sá­gi ere­je az egye­sí­tett Né­metor­szá­génak minössze kéthar­ma­dára zsu­go­rodott. A Szov­jetunió szét­esé­­se Moszk­va és Pe­king stra­té­giai egyen­sú­lyát is föl­bo­rí­tot­ta – legalábbis a gaz­da­sá­gi erő