rubicon

Az olasz semlegesség az első világháború idején

13 perc olvasás

Vannak történészek, akik Európa 20. századi történelmében az első világháború kitörése és a második világháború vége közötti éveket egyetlen korszaknak, a nemzetek közötti harmincéves háború korszakának látják. Ebben az időszakban Olaszország kétszer volt semleges: mindkét nagy világégés elején. Az elsőnél 1915. május 24-ig, a másodiknál 1940. június 10-ig.  Ha valami kétszer is megtörténik, az már nem lehet véletlen. Itt azonban csak az első esetet próbáljuk felidézni.

Olaszország összességében konszolidált állapotban érkezett a világháború előestéjéhez. A századelőn az olaszok az angolokhoz és a franciákhoz képest még szegények voltak, Ausztria–Magyarországgal összehasonlítva azonban már nem. A századfordulótól kibontakozó gyors gazdasági növekedés és Giovanni Giolitti kormányainak progresszív liberális reformpolitikája eredményeként a „belle époque” („boldog békeidők”) áldásai eljutottak az átlagemberekhez is. Az államhatárok csaknem az egész olasz etnikai tömböt körbefogták. 1911-ben a 286 ezer km² területű országnak 35,8 millió lakója volt, szinte valamennyien katolikusok, idegen nyelvű és nemzetiségű csoportok nem éltek az országban. Az állami és a polgári jogrendszer az 1848. évi liberális alkotmányra épült. A kétkamarás többpárti parlamentet 1913-tól általános választójog alapján választották. Az általános hadkötelezettségre épülő hadsereg létszáma 230 ezer körül mozgott.

Csábító ajándékok. Italinetta kérői kecsegtető ajándékokkal. Balról a központi hatalmak, jobbról az antant vezetői. Olasz karikatúra, 1914

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta