Az MSZMP útja a többpártrendszerhez

1987-ben már nyil­ván­va­ló volt, hogy Ma­gyaror­szág sú­lyos gaz­da­sá­gi-pén­zü­gyi vál­ság­ba ke­rült. Ér­le­lő­dött a rend­szer fel­bom­lá­sá­val fe­nye­ge­tő po­li­ti­kai vál­ság. Ká­dár Já­nos, az MSZMP fő­tit­ká­ra min­den fe­nye­ge­tő jel el­le­né­re ma­ka­csul ta­gad­ta a vál­ság té­nyét, ha­tal­ma megőr­zé­sé­nek utol­só pil­la­na­táig leg­fel­jebb annyit is­mert el, hogy ta­pasz­tal­ha­tók „vál­ság­je­len­sé­gek”. A fo­ga­lom­hasz­ná­lat­ról zaj­ló tra­gi­ko­mi­kus vi­ta egyik je­le volt an­nak, hogy a kom­mu­nis­ta pár­ton be­lül is nő­nek a fe­szült­sé­gek. A jó­za­nabb párt­ve­ze­tők tisz­tá­ban vol­tak az­zal, hogy a ká­dá­ri po­li­ti­ka ki­me­rí­tet­te tar­ta­lé­kait, s ha a rend­szert fenn akar­ják tar­ta­ni, lé­nye­ges vál­to­zá­so­kat kell vég­re­haj­ta­niuk a po­li­ti­kai irány­vo­nal­ban és a párt ve­ze­té­sé­ben.

A vál­to­zá­so­kat azon­ban egyelő­re Ká­dár ve­zé­nyel­te. 1987 kö­ze­pén, ami­kor az il­le­gá­lis Be­szé­lő Tár­sa­dal­mi Szer­ző­dés cí­men köz­read­ta az át­me­net­re vo­nat­ko­zó prog­ram­ját – nyi­tó té­zi­sé­ben a hí­res mon­dat­tal: „Ká­dár­nak men­nie kell” –, már a rend­szer­kri­ti­kus ra­di­ká­lis re­for­me­rek is