Az irodalmi elit

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti iro­dal­mi elit össze­té­te­le, az ál­ta­luk al­ko­tott mű­vek be­fo­ga­dói visszaiga­zo­lá­sa több pon­ton is el­tér at­tól, amit a je­len­ko­ri iro­da­lom­tu­do­mány en­nek az idő­szak­nak ma is ér­vé­nyes tel­je­sít­mé­nyé­ről ka­no­ni­zál. Nem szük­ség­sze­rű ugyan, hogy az utó­kor más­ként ér­té­kel­jen, de azért nem megy rit­ka­ság­szám­ba sem, hogy egyes al­ko­tók, élet­mű­vek, iro­da­lom­kö­ze­li sze­mé­lyek, in­téz­mé­nyek, ural­ko­dó esz­me­áram­la­tok meg­je­le­né­sük­höz, ér­vé­nyes­sé­gi, mű­kö­dé­si ide­jük­höz ké­pest fel- vagy leér­té­ke­lőd­je­nek. Mindezt va­ló­já­ban a to­vábbélő ér­té­kek ki­vá­lasz­tá­sá­nak fo­lya­ma­ta be­fo­lyá­sol­ja, csak az a kér­dés, hogy ma­ga a mi­nő­sí­tés mi­lyen pre­fe­ren­ciák men­tén tör­té­nik. A Hor­thy Mik­lós ne­vé­vel azo­no­sít­ha­tó kor­szak iro­dal­mi elit­je is át­fo­gó fe­lül­vizs­gá­la­ton esett át a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő nagy kor­szak­vál­tás kö­vet­kez­té­ben. Nem sza­bad azon­ban el­fe­led­kez­ni ar­ról, hogy min­den ér­ték­íté­let a be­fo­ga­dók összes­sé­gé­nek, vagyis a szak­mai és a lai­kus ol­va­só­kö­zön­ség dön­tő több­sé­gé­nek tag­jai­tól szár­ma­zik, már­pe­dig a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú ki­tö­ré­sét kö­ve­tő mintegy más­fél év­ti­zed­ben ép­pen azok a kö­zép­ré­te­gek szen­ved­ték el fi­zi­kai­lag, gaz­da­sá­gi­lag és kul­tu­rá­li­san a leg­sú­lyo­sabb vesz­te­sé­ge­ket, ame­lyek a Hor­thy-kor ol­va­só­kö­zön­sé­gé­nek a zö­mét ad­ták. A he­lyük­be lé­pők pe­dig már egy más tár­sa­dal­mi hely­zet­tel szem­be­sül­tek, amely­ből ráadá­sul az elő­ző idő­szak ká­ros és szá­muk­ra kel­le­met­len – e ket­tő nem ugyanaz! – össze­te­vőit is kiik­tat­ta az új ha­ta­lom; mi­köz­ben má­so­kat új­já­te­rem­tett.