Az 1711-es szatmári békekötés egészen a napóleoni háborúkig tartó, közel 100 éves békés időszak elejét jelentette. A III. Károly király és a magyar rendek között Szatmárban (ma: Szatmárnémeti) megkötött kompromisszum rögzítette Magyarország különleges helyzetét a Habsburg Birodalmon belül, és megnyitotta az utat a Magyar Királyságba betelepülő német telepesek előtt. A cél a török uralom alól felszabadított országrész újjáépítése volt. Milyen volt a helyzet ekkor ezeken a területeken?
A török időkben és az 1683–1711 közötti háborús időszakban a lakosság nagy része a városokba vagy a nehezebben elérhető peremvidékekre, folyóvölgyekbe, erdőkbe menekült. Különösen a termékeny, nagy kiterjedésû, éppen ezért nem biztonságos alföldi területek néptelenedtek el. Sok volt az elhagyott paraszti udvar, amelyet a birtokosnak bérbe kellett volna adnia, miközben maga is a túlélésért küzdött. Ezek a gazdaságok olcsóságuk miatt vonzóak voltak, és szabad költözködési jog kötődött hozzájuk, ami alapvetően
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.