Az ifjú Deák Ferenc

Deák Fe­renc elő­dei am­bi­ció­zus, tö­rek­vő és min­den bi­zonnyal te­het­sé­ges fér­fiak vol­tak, akik par­ti­ké­pes­sé­gü­ket is­ko­lá­zott­sá­guk­kal el­nyert me­gyei hi­va­ta­laik, va­la­mint sze­ren­csés, a csa­lá­di va­gyont je­len­tő­sen gya­ra­pí­tó há­zas­ság­kö­té­seik ré­vén ala­poz­ták meg. A föl­des­úri jö­ve­del­mek vi­szony­lag tisz­tes meg­él­he­tést biz­to­sí­tot­tak a csa­lád­ta­gok­nak, ez tette le­he­tő­vé Deák Ferenc szá­má­ra is, hogy el­ke­rül­ve a le­kö­te­le­zett­sé­get, anya­gi füg­get­len­sé­gé­re tá­masz­kod­va vál­laljon vár­me­gyei tiszt­sé­ge­ket. Kö­vet­ként, majd alis­pán­ként te­vé­keny­ke­dő báty­ja, An­tal ol­da­lán Deák Fe­renc­nek is kel­lő rá­lá­tá­sa nyílt mind az or­szá­gos, mind pe­dig a he­lyi közélet vi­ta­tott kér­dé­sei­re, legége­tőbb prob­lé­mái­ra.