Az idő bugyrából

Alb­recht Alt­dor­fer re­gens­bur­gi fes­tő (1480 kö­rül–1538) éle­té­ről szin­te sem­mi­lyen írá­sos em­lék nem ma­radt fenn. Pe­dig ez a Dü­rer-kor­társ a né­met kö­zép- és ko­ra új­kor egyik leg­na­gyobb mes­te­re volt, öt­ven­nél több olaj­fest­ményt, száz­húsz raj­zot, két­szer-há­rom­szor ennyi per­ga­men­re fes­tett ké­pet, fa­met­sze­tet, réz­kar­cot és met­sze­tet ha­gyott az utó­kor­ra. Ezek fő­ként a 16. szá­zad ele­jén ké­szül­tek.

1526-ban ki­ne­vez­ték a Du­na men­ti vá­ros épí­té­szé­nek is, és 1529-ben erő­dít­mé­nye­ket ter­ve­zett a tö­rö­kök eset­le­ges ter­jesz­ke­dé­se el­len. Az év őszén a „Pom­pás” Szo­li­mán egy hó­na­pon át ost­ro­mol­ta Bé­cset, majd ok­tó­ber 15-én el­vo­nult. Tud­juk, az a bi­zo­nyos „ak­ció­rá­diusz”, ke­vés­bé tu­do­má­nyo­san ha­tó­su­gár – a se­reg­nek idő­ben vissza kel­lett ér­nie Ana­tó­liá­ba az ak­ko­ri köz­le­ke­dé­si vi­szo­nyok mel­lett. Így az­tán Bécs is, Re­gens­burg  is meg­me­ne­kült.

Eb­ben a vi­ha­ros idő­szak­ban Alt­dor­fer tí­zegy­né­hány ál­ló for­má­jú, kb. em­ber­ma­gas­sá­gú ké­pet fes­tett a bib­liai és óko­ri tör­té­ne­lem nagy alak­jai­ról a mün­che­ni her­ce­gi pa­lo­ta ré­szé­re. A ké­pek egyi­ke, Nagy Sán­dor győ­zel­me Dá­rius fe­lett az Isszosz fo­lyó­nál fenn­ma­radt (Mün­chen, Al­te Pi­na­ko­thek, olaj