Ingyenesen olvasható
A NATO koszovói beavatkozása (1999) során több mint 1000 repülőgépet vetettek be. Ezek között megtalálhatóak voltak az Egyesült Államok legmodernebb repülőgépei is, mint az F–117 „lopakodó” vadászbombázó és a B–2 „lopakodó” stratégiai bombázó. Ezek sokszögletű felépítése, valamint felületeik különleges bevonata biztosította a repülők lopakodási képességeit. Ez azt jelenti, hogy a radarok által használt hullámhosszú sugárzást alig verik vissza a radar felé, így a készülék nagyon gyengén érzékeli ezeket a gépeket, tehát lényegében nem látja.
Forrás: Wikimedia Commons
A gépek annyira újak voltak, hogy B–2 bombázókat ekkor vetettek be először, s ezek nem a térségben lévő NATO-támaszpontokról szálltak fel, hanem az Egyesült Államok területéről. Ez azt jelenti, hogy a bevetési terület eléréséhez és a bázisra való visszatéréshez oda-vissza összesen 18 órát repültek! Érthető, hogy az amerikai hadvezetés nem akarta kockáztatni a legmodernebb technológia felfedését.
Ami mégsem sikerült. A koszovói háborúban bevetett 12 darab, lelőhetetlennek hitt F–117-es vadászbombázó közül az egyiket 1999. május 27-én késő délután a székelykevei (ma Skorenovac, Szerbia) Dani Zoltán, a 3/250. rakétaosztály vezetője lelőtte. A Belgrádot bombázó repülőt Darell Patrick „Dale” Zelko vezette, akinek a nagyszülei a mai Szlovénia területéről vándoroltak ki Amerikába az első világháború után. A Vega 31 hívójelű F–117-est harmadik bevetéséről visszafelé tartva érte a végzetes találat: a gép bal szárnya leszakadt, majd a földbe csapódott és felrobbant. Pilótája a zuhanás közben katapultált, s később kimenekítették, így kisebb sérülésekkel megúszta a bevetést.
Az F–117-esek sorsát is meghatározta a lelövés: 2008-ban az összes gépet kivonták a hadrendből.
