rubicon

Az evangéliumi mozgalom

A lutheri reformáció elterjedése Magyarországon
19 perc olvasás

A lutheri reformáció hatásait már az 1520-as évek elejétől tapasztalhatjuk Magyarországon. Az első diákokat Besztercebánya és Lőcse küldte a wittenbergi egyetemre (1522), majd Buda, Segesvár és az erdélyi egyházmegye (1523), az esztergomi egyházmegye (1524), továbbá a Liptó vármegyei Hibbe (1526) következett a sorban. 

A reformációpárti humanizmus első jeleként értékelhetjük Bartholomaeus Francfordinus selmecbányai jegyző 1522. május 19-én kelt levelét, amelyet Georg Eysker körmöcbányai jegyzőhöz intézett. Rómából hazatérve az akkor már reformátori meggyőződésű budai prédikátort, Conrad Cordatust üdvözölve Luther állítólagos nürnbergi idézéséről is megemlékezett: „A császár birodalmi gyűlést tart Nürnbergben, meg van oda idézve a mi Lutherünk, akit az Úr Jézus áldjon meg, akinek legállhatatosabb hirdetője.”

Az információáramlás csatornái a reformáció kezdeti szakaszában a könyvek, a diákok, a humanista levelezés s maguk az utazó, határokat átlépő és külföldi állásokba elszegődő személyek voltak. Az 1523-as és 1525-ös országgyűlések már egy-egy törvénycikkben foglalkoztak az új, akkor eretnekségnek számító tanok szankcionálásával. Az eszmék terjedésében ugyanakkor komoly gátat jelentettek a nyelvhatárok.

A korai reformáció adataiból levonható első tanulság nemzetiségi: az első reformátorok német anyanyelvűek vagy németül beszélők voltak, vagy ha ez nem is állapítható meg mindenkiről pontosan, akkor is német nyelvi környezetben élő, működő személyekről van szó. A források mind német nyelvű közegben keletkeztek – többségükben német polgárságú városokban, német ajkú

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.