A huszadik század kezdetén a nemzetközi politika arculatát a terjeszkedő nacionalizmus határozta meg. Az etnikai határokon túli terjeszkedés mértékét, a lehetséges hódítás terjedelmét az ipari potenciál erőssége és a külpolitikai célok szolgálatába állított nacionalizmus hatékonysága szabta meg. A világ a hatalmas anyagi eszközökkel (ipari potenciállal) rendelkező és a kor követelményei szerint szervezett (nemzeti értelemben összekovácsolt) nagyhatalmakhoz igazodott. A földkerekség egészére kiterjedő aktivitáshoz képest a kezdeményező hatalmak köre szűk, földrajzi eloszlásuk pedig egyenetlen volt.
Európán kívül mindössze két olyan ország akadt, amely a határokon túli terjeszkedés feltételeivel rendelkezett: Japán és az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok a világ ipari termelésében való egyharmados részesedésével egyenesen az első helyre került az ipari államok sorában. Az amerikai expanzió számára azonban – eltérően a japántól – korlátlan belső tér állt rendelkezésre. Az Egyesült Államok területe – amelyet egy évszázados terjeszkedéssel szerzett meg – csaknem akkora volt, mint egész Európa. Egy ekkora
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.