Az európai béke a hidegháború árnyékában

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rús összeüt­kö­zést nem kö­vet­te át­fo­gó ren­de­zés, versailles-i tí­pu­sú bé­ke­kon­fe­ren­cia. Az Egye­sült Ál­la­mok, Nagy-B­ri­tan­nia és a Szov­jetunió ugyanis a pots­da­mi érte­kez­le­ten úgy hoz­ta lét­re a bé­ke­kö­tés fó­ru­mát, a Kül­ügy­mi­nisz­te­rek Ta­ná­csát, hogy ar­ra csak a hit­le­ri szö­vet­sé­ges or­szá­gok bé­ke­szer­ző­dé­sei­nek elő­ké­szí­té­sét bíz­ták, mi­köz­ben az eu­ró­pai bé­ke­szer­ző­dés egé­szét meg­ha­tá­ro­zó né­met és oszt­rák kér­dés meg­vi­ta­tá­sát 1947-re ha­lasz­tot­ták.

A Kül­ügy­mi­nisz­te­rek Ta­ná­csá­nak fon­tos felada­ta lett vol­na –a Sta­te De­part­ment el­kép­ze­lé­se sze­rint – a ki­zá­ró­la­gos ér­dek­szfé­rák ki­kris­tá­lyo­so­dá­sá­nak megaka­dá­lyo­zá­sa. A pots­da­mi ér­te­kez­le­ten, a moszk­vai kül­ügy­mi­nisz­te­ri ta­lál­ko­zón és a ta­nács pá­ri­zsi