Az Európa-gondolat és a hidegháború

A hidegháború Arthur Schlesinger amerikai történész szerint két mereven szembenálló blokk közötti élethalálharc volt a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetésével. Ez az értelmezés továbbfejleszti George Kennan – ismert amerikai diplomata és politológus – meghatározását, amely a hidegháborút szovjet–amerikai ellentétként fogja fel. Ám a második világháború után Nyugat és Kelet között kialakult ellenségeskedés nem írható le pusztán történeti megközelítésben: vizsgálatakor szociológiai szempontoknak is helyet kell kapniuk. Talán egyedülálló jelenség a történelemben, hogy a világ két térsége között minimálisra csökkenjenek a korábban meglévő politikai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok, s szinte megszűnjön a tudományos információ, valamint a tőke és az áru kölcsönös áramlása. E különös vesztegzár ma már a múlté, ám a sok évtizedes elszigeteltség maradandó nyomokat hagyott Kelet-Európa testén.

A mára létrejött gazdasági integráció nem pusztán a nyugat-európai országok erőfeszítéseinek a gyümölcse. Sikerét az Egyesült Államok politikája segítette elő. A gazdasági integrációra való törekvés eszmei alapja az az – egyébként vitatott – liberális elképzelés, amely szerint a különböző országok közti politikai harmónia forrása a gazdasági együttműködésük nyomán kialakuló interdependencia, azaz kölcsönös függőség. A liberális közgazdasági elméletek a második világháború után nagy hatást gyakoroltak az amerikai gondolkodásra. Amerikában úgy vélték, hogy a második világháború egyik legfőbb oka az