Az erdélyi örmények

Az ör­mé­nyek a 17. szá­zad­tól kezd­ve te­le­ped­tek le na­gyobb szám­ban Erdély­ben. Je­len­tő­sebb kö­zös­sé­geik Sza­mo­súj­vá­ron, Er­zsé­bet­vá­ros­ban, Gyer­gyó­szent­mik­ló­son és Csík­szép­ví­zen ala­kul­tak ki, az előb­bi két te­le­pü­lés az ör­mé­nyek­nek kö­szön­he­tően fej­lő­dött és ka­pott sza­bad ki­rá­lyi vá­ro­si ran­got. Álta­lá­ban is a vá­ro­sia­so­dás elő­moz­dí­tói vol­tak. Gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gük­nek kö­szön­he­tően él­vez­ték a köz­ponti ha­ta­lom tá­mo­ga­tá­sát, kö­zös­sé­geik önigaz­ga­tá­sát pri­vi­lé­giu­mok biz­to­sí­tot­ták. Fő­képp a tá­vol­sá­gi ke­res­ke­de­lem­ben töl­töt­tek be je­len­tős sze­re­pet, a 18. szá­zad­ban ők mo­no­po­li­zál­ták Erdély szar­vas­mar­ha-ki­vi­telét, de hí­re­sek vol­tak az ör­mény tí­má­rok is. Gyors in­teg­rá­ló­dá­su­kat a val­lá­si unió is elő­se­gí­tet­te. Egy hosszabb fo­lya­mat ered­mé­nye­kép­pen a 19. szá­zad vé­gé­re tel­je­sen el­ma­gya­ro­sod­tak, bár szár­ma­zás­tu­da­tu­kat a mai na­pig őr­zik.