Az Eötvös Collegium kurátora

Az Eötvös Collegiumot – teljes nevén Báró Eötvös József Collegiumot – 1895-ben, Wlassics Gyula kultuszminisztersége alatt hozták létre. Az alapítás ideája azonban a rövid ideig kultuszminiszterként működő Eötvös Loránd nevéhez kötődött, aki a párizsi Ecole Normale Supérieure mintájára olyan bentlakásos középiskolai tanárképzőt képzelt el, amely enyhítheti az egyetemi képzés kínzó hiányosságait. A neves fizikus nem tévesztette szem elől az intézetet: haláláig kurátora (a kollégium érdekeinek legfontosabb képviselője az egyetem és a kultuszminisztérium felé) maradt az intézménynek.

Az intézmény a diadalmas magyar szabadelvűség szellemiségét képviselte, neveltjei a szigorú tanmenet, a demokratikus és paternalista elveket sajátosan ötvöző belső rend és az egyéni teljesítmény tiszteletében éltek. Ez a szellemi háttér nem volt feltétlenül jó ajánlólevél az ellenforradalom első éveiben, különösen miután Eötvös Loránd, aki tekintélyével képes lett volna megvédeni a kollégiumot, 1919-ben elhunyt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a miniszterelnököt kérte fel ideiglenesen a kurátori teendők ellátására 1920 őszén. Bár kinevezésekor Teleki kikötötte, hogy „csak a legfontosabb személyi vagy szervezeti ügyekre vonatkozó beadványokat kívánom láttamozni”, szerepe hamarosan több lett, mint a stallumától elvárt reprezentálás és néhány aláírás. „A b. Eötvös József Collegiumot közoktatásunk és általában nemzeti kultúránk szempontjából fontos intézménynek tekintem” – indokolta elhatározását.

A kurátor 1921 nyarán új szervezeti szabályzatot dolgoztatott ki, amely nem tért el gyökeresen az 1895-ben megalkotottól. Szokatlan megjegyzés Telekitől – pedig ebben az időben ő volt a felfordult viszonyokkal való leszámolás és az új, szigorúbb intézkedések előharcosa –, hogy „a fegyelmi szabályzat módosítására semmi ok, az ott nagyszerűen bevált”. 1938-ig Teleki fáradhatatlan volt, amikor az intézmény anyagi, szervezeti feltételein kellett javítani: instanciázott a minisztereknél, államtitkároknál, vagy éppen intrikált ellenük.

Személyes kötődése a helyhez másban is megmutatkozott: a jelentkező diákok válogatásában számos alkalommal Teleki személyesen is részt vett: történelemből és földrajzból faggatta a diákokat, pedig e tárgyakból számos jól képzett tanár állt rendelkezésre a kollégiumban. Részt vett a kollégisták mulatságain, ahol a „gólyakabarén” még a személyes csipkelődéseket is jól viselte. „Nagy oktató volt; elkalandozott, de szétindázva / szinte követhetetlen is egy célra tört; kurátora volt / az Eötvösnek; nem vette rossz néven, ha kifigurázták / roppant körmondatait; közénk állt labdát rúgni …”