Az első világháború emlékezete

Könyv­tá­ra­kat tölt meg a há­bo­rú had-, gaz­da­ság- és dip­lo­má­cia­tör­té­ne­té­ről szó­ló mű­vek garma­dá­ja, vi­szont jó­val ke­ve­sebb fi­gye­lem­ben ré­sze­sült ed­dig az a kér­dés, hogy mi­ként dol­goz­ták fel az eu­ró­paiak a nagy há­bo­rú él­mé­nyét. Nem vagy alig fog­lal­koz­tak ko­ráb­ban az em­lé­ke­zet kü­lön­fé­le szín­te­rei­vel, a gyász és a kö­zös­sé­gi (az állami, a hi­va­ta­los) kom­me­mo­rá­ció he­lyei­vel, az egyé­ni gyász, va­la­mint a hi­va­ta­los em­lé­ke­zet egy­más­hoz fű­ző­dő vi­szo­nyá­val. Az el­ső vi­lág­há­bo­rú tör­té­net­írá­sa nyolc­van éven át nem vett tu­do­mást a nagy há­bo­rú nyo­mán ke­let­ke­zett se­bek mély­­ségé­ről. A tö­me­ges ha­lált va­ló­ban szám­ba vet­ték, a vesz­te­sé­get, a gyászt azon­ban nem.