Az első magyar nyelvű leírás

Székely István, Gönc mezőváros tudós prédikátora 1559-ben Krakkóban adatta ki Chronica ez vilagnac ieles dolgairol című munkáját. Ebben található magyar nyelven először az Újvilág felfedezésének története, melyet a szerző Sebastian Münster bázeli egyetemi tanár Cosmographiájából vett át. Ez a híres munka először Bázelben látott napvilágot 1544-ben, s 471 fametszet, valamint 26 térkép díszítette. Népszerűségét bizonyítja, hogy 1628-ig 36 kiadást ért meg.

Bár Kolumbusz útjának leírása nem minden részletében tekinthető hiteles dokumentumnak, számunkra mégis izgalmas, mert ezt olvasva magunk is tanúi lehetünk, mit tudhattak annak idején a gönci polgárok vagy a felső-magyarországi nemesek a távoli, szinte a mesék ködébe vesző földrészről. (A krónikarészlet szövegét a jobb olvashatóság kedvéért kissé módosított helyesírással közöljük.)

”AMERICUS Vespucius és COLUMBANUS Christoph, ez üdőbe találák az új földet, kit annak előtte sem az Europabeli emberek, sem az Ázsiabeliek, sem az Affrikabeliek nem tuttanak, kinek az ő találása ilyen módon törtinék.

HISPÁNIÁBÓL, AZ CASTELLOMnak országából, a királnak akaratjából el indula a vizen a COLUMBUS Christoph, hogy új földet keresne a nagy tengernek vizeibe, és talála sok napoknak utánna két nagy szigetet, kinek egyikét nevezék HISPÁNÁNAK és a másikot IOANNÁNAK, kikbe lakoznak vala mezítelen emberek, kik kinyérrel nem éltenek, hanem csak némi nemű fű gyükérrel.

EZEKNEK FÖLDÖK egyéb állatot nem terömt, hanem csak tengeri nyulat, kígyót, ludat, récét, görlicét, és Psitacus madarat [papagájt – P.A.]. Kiknél az arany bősígesen vagyon és böcsületbe, de vasok semmi nincsen, hanem a helyett élnek kűvel és csonttal, kivel fát vágnak, kiknek földöket az COLUMBUS mikort mind el járta volna, harminc nyolc embert hagyván az királyoknál, az után meg tére Hispániába.

EZ UTÁN másod esztendőbe ezer kétszáz emberrel meg elindula az elébeli lelt szigetek felé, holott mentekbe jutának a Kanibálosokhoz. E Kanibálusok ember hússal laknak, mezítelelön járnak, szigeteket a tengeren el rabolnak, hogy az ő eledelöknek szerét tehessék. EZEKNEK földökre hogy ki szállottak volna, viadalt kezdének velök a Kanibálosok, de hamar az Hispánosok meg verék őköt, kiknek konyhájokon találának egy sütött embert a nyárson, és nagy fazakakkal ember húst a tűznél ludakkal öszve, onnat el indulván juta az elébeli talált szigetre, holott az ő szolgáit hatta vala, de azokot addig a szigetbeliek mind megölték vala. Holott egy erős várost rakván, és meg hódoltatván a szigetbelieket, meg térének esmét Hispániába.”

Székely István a krónika alapanyagát még krakkói egyetemista korában kezdte gyűjteni, majd egy kis kronológiát