Az első bécsi döntés visszhangja

A bé­csi dön­tés köz­vet­len kö­rül­mé­nyei­ről Bar­cza György me­moár­já­ból idé­zünk. A lon­do­ni kö­vet pon­to­san átérez­te a ma­gyar kül­po­li­ti­ka di­lem­má­ját – re­ví­zió vagy ön­ál­ló­ság. Rö­vid­sé­gé­ben is szem­lé­le­tes Cs. Sza­bó Lász­ló er­dé­lyi szü­le­té­sű iro­dal­már-mű­ve­lő­dés­tör­té­nész – ekkor a rá­dió iro­dal­mi szer­kesz­tő­je – lel­ke­se­dés­től fű­tött élet­ké­pe. A kon­zer­va­tív-li­be­rá­lis Pes­ti Nap­ló kö­zöl­te Illyés Gyu­la nap­ló­jegy­ze­teit. A bé­csi dön­tés ide­jé­ből va­ló be­jegy­zé­sek a szán­dé­ko­san vissza­fo­gott és az ön­fe­ledt bol­dog­ság han­gu­la­tát je­le­ní­tik meg.

A kon­zer­va­tív Pes­ti Hír­lap szá­má­ra írt Má­rai Sán­dor rend­kí­vül hí­zel­gő port­rét Ká­nya Kál­mán­ról, a har­min­cas évek ma­gyar kül­po­li­ti­ká­ját irá­nyí­tó mi­nisz­ter­ről, amit bi­zo­nyá­ra a szü­lő­vá­ro­sa, Kas­sa vissza­csa­to­lá­sa fö­lött ér­zett part­ta­lan örö­mé­nek tud­ha­tunk be. Schöpf­lin Ala­dár fel­vi­dé­ki szü­le­té­sű iro­da­lom­kri­ti­kus, a Nyu­gat ál­lan­dó szer­ző­je, a vissza­csa­tolt te­rü­let si­ke­res és gyors rein­te­grá­ci­ó­já­nak esé­lyei­ről ír op­ti­mis­ta hang­vé­te­lű cik­ké­ben.