A 18. század hetedik évtizedében a francia nemesség, polgárság és értelmiség könyvtáraiban már ott sorakozhatta a felvilágosodás legjelesebb alkotásai, Diderot, Montesqueiu, Voltaire, Condillac, Helvetius munkái. S éppen az évtized elején jelent meg Rousseau-nak A társadalmi szerződés című műve és Voltaire Filozófiai abécéje. A végéhez közeledett a század legnagyobb szellemi vállalkozása, az Enciklopédia kiadása is. A szellemi elit képviselői nemcsak olvashattak, hanem találkozhattak is egymással a szabadkőműves-páholyokban, az irodalmi szalonokban, sőt, részt vehettek - ha nem is tagként, de pályaművek szerzőjeként - az akadémiák munkájában. Csupán szellemi tevékenységből ugyan még nemigen lehetett megélni, de nemcsak a legnagyobbak, hanem már a második vonalbeliek is megtalálhatták azokat a - kisebb-nagyobb megalkuvásokat ugyan feltételező - kapcsolatokat, amelyek némi évjáradékot is hoztak a filozófusoknak.
A nép széles rétegeiben a század azonban még nem gyújtott világosságot. Az alább közzétett borzalmakat - melyek szintén a felvilágosodás évszázadában, annak hetedik évtizedében estek meg, s amelyek éppúgy hozzátartoznak annak arculatához, mint a nagy szellemi vívmányok - Voltaire tárta a világ
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
