Az egymásrautaltság

Szerző: Dr. Buzás Zsuzsanna

A kitelepítések, deportálások, internálások szövevényében felnőve az 50-es évek Magyarországán talán érthető, ha azt mondom meghasonlott voltam évtizedeken keresztül, nem tudtam összeegyeztetni azt, ami körülvett otthon, és amit a külvilágban tapasztaltam. Nekem sajnos ismerősen csengett a malenkij robot, az internálás, a kitelepítés, de ezekről máshol soha nem hallottam semmit. A rendszerváltás óta próbálom feldolgozni és értelmezni a Mezőberényben történteket.

Édesapámat 1952. december 20-án elvitte az ÁVH rendszerellenes összeesküvés vádjával. Egy bűne volt, hogy kisgazda barátaival egy lakodalomban egy asztalnál múlatták az időt és hajnalban már mindegyikük a békéscsabai ÁVH -n találta magát. Utána változatos internálás követte 3 és fél éven át, Gyula, Csolnok, hogy csak a legismertebbeket említsem.

Pár hónapig esti program volt a rendszeres házkutatás nálunk. Mai napig csodálom Édesanyámat, hogyan volt mindehhez ereje. Hatalmas reflektorokkal bevilágították a házat, Anyámat falhoz állították, én másfél évesen ott csetlettem-botlottam, közben szétdúlták a lakást, terhelő iratokat keresvén, miközben, mint azt utólag a szabadulásakor megtudtuk Apám kinn ült egy autóban és mindent végignézettek vele. Édesanyám múltjáról még annyit feltétlenül meg kell említenem, hogy 18 éves