Az egyházi elit, 1919–1944

Kik tar­toz­tak az egy­há­zi elit­be?

Az egyházi elit tagjai „sui iuris” jelleggel – saját jogon – a felsőszintű egyházkormányzati funkciókat gyakorlók: a katolikus megyés püspökök, a címzetes püspökök, a nagyjavadalmas szerzetesrendi főnökök, illetve a református püspökök és egyházkerületi főgondnokok, az evangélikus püspökök, az evangélikus egyház egyetemes egyházi és iskolai felügyelője, valamint az egyházkerületi főfelügyelők. Az egyházi elit tagjai egyidejűleg más markáns elitekbe is besorolhatók, illetve más elitekhez tartozásuk okán egyúttal az egyházi elitbe is tartozók. 

A politikai elitbe tartozók (a törvényhozásban részt vevők) közül hivataluknál fogva a hivatalviselés idejére helyet kaptak a felsőházban a katolikus megyés püspökök, a bencés, a premontrei, a ciszterci és a piarista rend főnökei, továbbá a székesfőkáptalanok (Esztergom, Kalocsa, Eger) nagyprépostjai. A reformátusok közül a hivatali idejét tekintve idősebb három püspök és három főgondnok, az evangélikusoktól az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő mellett egy főfelügyelő és két püspök. Rajtuk kívül a felsőházba kerülhettek választás, delegálás és kormányzói kinevezés révén az egyházi elit további tagjai is.

Serédi Jusztinián távozik a Mátyás-templomból, 1930

A nemzetgyűlésbe, majd a képviselőházba kerülő egyháziak (szinte kivétel nélkül plébánosok, esperesek, lelkészek és teológiai tanárok) politikai pártállás szerint megválasztott képviselőkként mandátumuk idején sorolhatók – ezen a jogon – az illető egyház elitjébe. A politikai elitben akadtak olyan egyháziak vagy egyházi tisztet viselők is, akik valamelyik párt (általában a kormánypárt) országos vezetői voltak. Az egyházi elitben nagyobb szerepük lehetett azoknak, akik a kormányzati funkciókban, a végrehajtó hatalomban foglaltak helyet (miniszterek, államtitkárok).

Az egyházi elitbe sorolásnál fontos szempont volt a tudományos-kulturális elitbe tartozás. Így az elitbe kerültek az MTA tagjai, valamint az egyetemi tanárok. Az egyházi elit tagjainak nagy része teológiai vagy jogi doktorátussal is rendelkezett. 

Fontos szempont volt az elitbe tartozás meghatározásánál az elittag gazdasági helyzete, vagyoni pozíciója. Ezen nem a magánvagyont értjük, hanem azt a nagyjavadalmat, amelynek tiszta jövedelmével a javadalmas rendelkezett. (A magánvagyon a protestáns egyház nagybirtokos tagjai esetében jöhetett számításba.) E tekintetben éles cezúra húzható a katolikus és a protestáns egyházi elit között. A katolikus püspökök,