Az egri bor

Eger vonz­ere­jét a vár, a ba­rokk épü­le­tek és für­dők mel­lett a te­le­pü­lés jel­leg­ze­tes mo­no­kul­tú­rás nö­vé­nye, a sző­lő s az eb­ből ké­szült mél­tán hí­res bor ad­ja. A bo­rá­szat év­szá­za­do­kon át Eger alap­ve­tő gaz­da­sá­gi ága­za­tát je­len­tet­te. 

A püs­pök­ség jó­vol­tá­ból a ko­ra kö­zép­ko­ri kez­de­tek­től vi­rág­zó bor­kul­tú­ra a 16–18. szá­zad­ban a vá­ros el­ső szá­mú meg­él­he­té­si for­rá­sa volt. A je­len­ben az Eg­ri bor­vi­dék a leg­di­na­mi­ku­sab­ban fej­lő­dő és leg­na­gyobb po­ten­ciál­lal ren­del­ke­ző bor­tá­jak kö­zé tar­to­zik Ma­gyaror­szá­gon.

A ter­mő­hely tel­jes te­rü­le­te 20 ezer hek­tár fö­lött van, eb­ből nem egé­szen öt­ezer hek­tárt mű­vel­nek az eg­ri bo­ros­gaz­dák. Ta­lán itt a leg­na­gyobb az egy hek­tár­ra eső te­het­sé­ges, ere­de­ti bo­rá­szok szá­ma, és ör­ven­de­te­sen ma­gas a fia­tal bor­ké­szí­tők ará­nya is. A kli­ma­ti­kus adott­sá­gok, a ta­laj sok­fé­le­sé­ge, a mély tör­té­nel­mi tra­dí­ció és az a nagy­sze­rű adott­ság, hogy mind fe­hér-, mind vö­rös­bor­ban cso­dák­ra ké­pes, Egert a leg­szo­fisz­ti­kál­tabb fran­cia bor­vi­dék­hez, Bur­gun­diá­hoz te­szik ha­son­la­tos­sá.

A sző­lő­mű­ve­lés­sel és bor­ké­szí­tés­sel nem csak a püs­pö­ki és káp­ta­la­ni ura­dal­mak, a vá­ros­ban élő pol­gá­rok fog­lal­koz­tak, ha­nem a tö­rök kiűzé­sét kö­ve­tően, a 18. szá­zad­ban a vá­ros­fa­la­kon kí­vül kiala­kult kül­vá­ro­sok, eg­ri ki­fe­je­zés­sel a hó­sty­ák la­kos­sá­ga is. Az it­te­ni föld­bir­to­kos pa­rasz­tok és a nap­szá­mosmun­ká­ból élő ka­pá­sok jó­részt a sző­lő­mű­ve­lés­ből él­tek, de sző­lő­vel a hó­sty­á­kon la­kó kéz­mű­ve­sek is ren­del­kez­tek.